Mindenki fél valamitől

Mindenki fél valamitől, főleg így talán mostanság amikor már kezdünk belépni a tél rideg kietlen valóságába, amit még imitt amott felmelegítenek olyan kitalált ünnepek, mint a halloween, a karácsony és a szilveszter... Ilyenkor néhányan legszívesebben téli álmot aludnának mint a medve, mentesülve így a csökkentett gázár okozta problémáktól, vagy a rövid nappalok hosszú éjszakák sorától. Én még is szeretem valahol. Elhagyatottság árad a levegőben amikor kimegyek a gátra és végigtekintek a messzi alföldi kis folyómon.

A kihalni készülő élet a hideg tisztító eljövetelében, minden nappal erősebb lesz, és amikor már nem marad elég fény, vagy unjuk már a megszokottakat a város estéjében, oda jutunk, hogy beülünk letölteni egy jó filmet az ncore-ra  pl. és rettegni rajta, vagy nevetni, vagy mind kettő és happy end... majd összebújunk. Vagy ha mind ez nem adatik meg nekünk akkor ölünk. Rátaposunk egy bent maradt, hidegtől menekülni próbáló hangyára, vagy lecsapunk egy lassuló szúnyogot akinek társai oly sok vért szívtak már ki belőlünk, mint a kormány adandó adóival, így miután jóllaktunk gyűlöletileg leülünk, talán és mocskolódunk egy politikai blogon, és kifejtjük világmegváltó másképp gondolkodó elméleteinket ami talán meg ment minket a totális önpusztításról, mert csak nekünk lehet igazunk...

Vagy csak egyszerűen kimegyünk a kertbe és visszametsszük a bokrokat, fákat esetleg beszántjuk a nagyobb földet. De még millió lehetőségünk van arra, hogy az éjjel nappaltól megkábult szórakoztató csatornákon át a haverokkal vagy családtagokkal eltöltsük az életünk ezen sötét szakaszát.

Még is valahogy úgy érzem az emberek gyengébbik része, valahogy félni kezd. Félünk a be nem fizetett számláktól, félünk a ki nem mondott szavaktól vagy a megmondott sértésektől? És így lassan belénk ültetik a gyilkolást a magányt az elszakadást... Így a tél felé haladva csak úgy, hogy legyen még bennünk több feszültség. Mindezt persze megtehetik filmek, műsorok, talkshow-k vagy egyéb reklámok révén is...