Lehet túl optimista vagyok.. és mindig leülök, nagy ritkán 'fel'megyek a Népstadionba. Fiatalabbként szerettem volna a váltást a megváltást, és szerettem volna azt a pici kis jót amin már akkor apám is homlokát dörzsölte tehetetlenül a fotelban, pedig akkor jobb volt! Jobb volt, de már az sem az igazi, még is Istenem azt kérném vissza ha lehetne, hogy annyira legalább büszke lehessek a válogatottunkra, mint a szlovákok, a horvátok, vagy a bosnyákok.. 

Sokat gondolkoztam, hogy mit is írjak le ezen a lapon; megtervezett mondatok, elemzések, feltárások, nyilatkozatok kinyilatkoztatások, kommentek, kutatások, eredmények, és a végeredmények.. De mivel már minden hozzászóló, és blogíró elmondta a voltaképp valóságot, csak idézni tudom őket miért kellene, mit kellene, és mi lenne hatásos. Mert a technika, mert az erőnlét - oh tudom nem erősebb, de lehet - a felállás, a klubfoci, a sok bunda és a megmondóemberek okoskodása lehet a hiba. De sajnos mosta hiba nem a mi készülékeinkbe található, valóban azt látjuk amit játszanak. Visszaolvasva minden hozzászólásokat - lásd néhány:

'szarból nem lehet, várat építeni'

'Mourinho-val sem jutnánk ki!!tökmindegy!!'

'..szalai?...az a hazaàruló szemètlàda...rohadjon meg...'

'az a baj 30 éve álmodunk és mikor felébredünk fáj a valóság !!!'

'Addig jó, amíg Lipták nem válogatott!'

'Lipták már nem tudott visszafordulni.. mikor behivta a Palcsiiii :))'

'TE aki most Liptákot szidod nem tudod milyen fájdalma volt..., BOCS'

 'Liptákot nem? micsoda fordulat:O'

'tuti vereség..... a magyar válogatottnak vége... nehéz beismerni de muszáj.... két három jóskapistát hiába cserélnek ki!!!'

már csak azt értelmezem, hogy teljesen pesszimizmusba fulladtunk, és mint egy mondás tartja 'egy ország futballját jellemzi a nemzet lelkiállapota', így csak azt tudom megállapítani, hogy kurvára magunk alatt vagyunk. (és) Kérdezem én: így kell ez, így kell, hogy maradjunk, vagy akarunk mást is, vannak még itt olyan emberek akik kétséget kizáróan eltudja fogadni más véleményét, és a magáét is hozzáfűzve drukkol egy lélekkel a Csapatért?! Mert a lényeg a támogatás a support, bárki vagy bármi vagy bárhonnan, nekünk egy nemzetként eltérő nézetekkel kell, hogy az országunk csapatát biztassuk! 

Most persze az újabb fordulat történt és a megannyi hátára végre úgy hisszük már kicsivel többen, hogy hát HA! Megint, MEGINT! Bizakodunk! De az elmúlt évek, és Egervári marketingje a szerethető válogatott és a 8-1 óvatosságra int! De a kommentek az emberek bíznak bármi legyen is:

'Baszok én rá csak a románokat oda-vissza'

'Bizunk benned Pali!!!! Hajrá Magyarok!'

'Dárdai végtelenül értelmes ember, a kérdésre válaszol és nem hantázik, tud három mondatot mondani anélkül hogy őőőő-zne, és úgy látszik van szeme a játékosokhoz, rögtön kidobta liptákot '

'Tetszik Palinak a hozzáállása, és több sikert is ért el már életében mint Pinyő.. szóval szerintem vele csak jobb lehet!
Azon a 3 meccsen nem szabad kikapni! Románokat meg ugye értelemszerűen meg kéne verni!'

'1. Köszönjük a Hertha BSC-nek, hogy támogatja Dárdait, s elengedte erre a megmérettetésre.
2. Dárdai felé pedig elismerés, hogy bizonyítani és tenni akar a magyar labdarúgásért, mindenféle alibizés illetve anyagi juttatás nélkül.
3. Üdv. a csapatnál, kitartást, lendületet, sokan támogatnak! Sikeres megmérettetést az új stábnak! '

Valamint a reformjavaslatok:

Csak egy ötlet: Otigba Kenneth (Heerenveen).

Nem értem Rudolf mit keres itt. Legutobb sem ért semmit csak meg volt vele a létszám

Simon mióta védő?

Nikolics?

De a lényeg voltaképp az összeállás, az összetartás.. A magyar szurkoló megint feláll, mert több pozitív kommentet olvasok - bár lehet már többségben csak azok írnak - a bejegyzésekben és várom a megvalósulását a sok jókívánságnak. Várom ugyan azzal a kisgyermeki léttel amikor mint romantikus közhelyként felvetve gyerekként apámnak szaladtam ki a konyhába, hogy kettő nullára vezetünk az Ausztria ellen, és Ő ezt nem tartotta nagy eredménynek...

"1983-ban Mezey György vette át a válogatottat, és ezzel megkezdődött az 1986-ig tartó diadalmenet. 1985-ben csoportelsőként jutott a válogatott az (utolsó) Mexico-i világbajnokságunkra, függetlenül az utolsó csoportmérkőzésen, a pótselejtezőre kényszerülő hollandoktól elszenvedett 1:0-s vereségtől (bár annyi lett volna most legutóbb is). Ekkor a magyar válogatott az európai ranglista élén, és a világranglista negyedik helyén állt. 1984-ben a Bicskei Bertalan vezette ifiválogatott ifjúsági európabajnok lett.[13] E válogatott eredményeinek csúcspontja az 1986-os magyar–brazil találkozó, amelyen 3:0-s magyar győzelem született.[14]"

A lényeg, hogy ami azóta történt egy rémálom egy igaz magyar foci szurkolónak, az agónia. Ahogy felnőttünk és csak egyre jobban azt éreztük, hogy ennél már nincs lejjebb, pedig mindig volt... Kihalt a lélek? Én úgy érzem kihalt. Mert régebben is voltak nagy zakók, és mindig voltak törések, de talpra álltunk és nyertünk! most is szeretnék egy ilyet, most is szeretném, hogy legyen valami ami életre kelt minket, hinni akarok... Mert hinni kell!

... és a hitet a szurkolók is adni tudják úgy hiszem!